GondolomBloG

Szerintem az élet, vagy mondjuk “isten” mindig igazságos. Ha valamiért mégsem tűnne annak, akkor azt hiszem érdemes körülnézni a saját házam táján, és megkeresni mindazt, amit kaptam. Ami csak úgy “van”. És ami számomra csak úgy “természetes” “egyértelmű”. Kellemetlen feladat, de úgy vélem, ilyenkor mindig el kell azon is gondolkodnom, hogy vajon hány helyről, mit,… Tovább »

Szerintem hinni egyedül csak a létben szabad. Ez maga az értelem. Mérhetetlenül veszélyes vízre tévedek, ha a hitem az életem jelenségeit, a belső indíttatásaimat, gátlásaimat, majd az ezekből kialakult egyveleget teljesen lefedi, mert pont azt a külső rendezőt zárja ki belőle, akire valahol oly’ nagyon szükségem van. Úgy vélem a lét még nem élet. Szerveződik… Tovább »

Nehéz, sőt, néha kifejezetten elkeserítő dolog az, hogy azért, mert felismertem valamit, attól még nem tudtam meg azáltal semmi biztosat, s nem került egyetlen egy puzzle darab sem a helyére. Mert a végtelenben nincsen semminek sem helye, csak adott pontból kiindulva tudok felfedezni engem körülvevő meghatározó tényezőket, viszonyrendszereket. Viszont ha van kiindulópontom, -már pedig az… Tovább »

Ha tényleg szeretsz, egyszer el fogsz jutni onnan, hogy [Mindenki hibás, csak Én nem!] odaáig, hogy [Senki sem hibás csak Én!] Ez sok-sok szenvedés, fájdalom, és hosszú út. Mielőtt azonban felvágnád az ereidet miatta, tedd le a szikét és lépj inkább egyet hátra: [Senki sem hibás. Én sem vagyok az!] Mentsd fel magad, és mindenkit…. Tovább »

Az élet szémomra egy eléggé elképzelhetetlen, és ritka dolog ahhoz, hogy lehessen mások számára szokatlanul, rosszul élnem. Azért nehéz ezt megtanulnom, mert a többi ember tanácsaival nem megyek semmire, csak önmagukat tudják bennem felépíteni azok által, amire pedig semmi szükségem. Hol van akkor a szabadságom? Lesz majd ellenem száz bizonyítékuk, ha épp csetlek-botlok a sajátoméban,… Tovább »

Az ember néha azokra a hím császárpingvinekre hasonlít, akik egyedülálló módon az antarktiszi télben költenek 130 km\h-s szélben, és -40 fokban étlen, szomjan hónapokig, míg a nőstények a déli óceán fagyhatára mentén táplálkoznak. Akinek a csemetéi elhullottak, vagy a tojásból ki sem keltek, azok egymást csípve, ütve, taszigálva versenyeznek egy-egy elveszettnek hitt fióka gondozásáért, majd… Tovább »

Egy párkapcsolatban a másik féltől, és a kapcsolatból is mindig lehet tanulni. És ez kölcsönös. Ettől őszinte, és igaz. Viszont ha nem működik, és úgy érzem, hogy nem tudom elengedni a másikat, akkor ragaszkodom. A kapcsolat milyensége, dinamikája pedig felhozza lelkem rejtett működését. Megismertet magammal, s ha másra nem, arra megtanít: Mi az, amit már… Tovább »

Rájöttem, hogy nem akkor vigyázok valakire, ha megmondom neki mi a jó, amit tegyen, és mi a rossz, amit ne tegyen, majd egyébként mindent elkövetek, hogy Ő, és önmagam előtt megálljon a véleményem igazának látszata, alig várva az alkalmat hogy számat elhagyhassa: “Ugye? Én megmondtam!” Ez legnagyobb hazugságaim egyike a szeretet nevében. Játszma. Megóvni az… Tovább »