<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>GondolomBloG</provider_name><provider_url>https://gondolom.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Mikkancs</author_name><author_url>https://gondolom.cafeblog.hu/author/kertesz-miklos85outlook-hu/</author_url><title>&quot;Szeretlek&quot;</title><html>&lt;p&gt;Rájöttem, hogy nem akkor vigyázok valakire, ha megmondom neki mi a jó, amit tegyen, és mi a rossz, amit ne tegyen, majd egyébként mindent elkövetek, hogy Ő, és önmagam előtt megálljon a véleményem igazának látszata, alig várva az alkalmat hogy számat elhagyhassa: &quot;Ugye? Én megmondtam!&quot; Ez legnagyobb hazugságaim egyike a szeretet nevében. Játszma. Megóvni az árnyékomtól kell a másikat azáltal, hogy tisztába kerülök létezésével, és teljes személyiségem indítékaiból megnyilatkozó szavaim, tetteim súlyával: kezeim, és mondataim nem csak simogatni, ölelni, hanem ütni és fojtani is képesek.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>