{"version":"1.0","provider_name":"GondolomBloG","provider_url":"https:\/\/gondolom.cafeblog.hu","author_name":"Mikkancs","author_url":"https:\/\/gondolom.cafeblog.hu\/author\/kertesz-miklos85outlook-hu\/","title":"Hat\u00e1rok?","html":"<p>Mindennek van hat\u00e1ra! Biztosan sokunk eml\u00e9kezet\u00e9b\u0151l felsejlik ez a mondat ak\u00e1r gyermek, vagy kamasz korb\u00f3l, de k\u00e9s\u0151bb is; B\u00e1rmilyen \u00e9lethelyzetb\u0151l. Szeml\u00e9lj\u00fck b\u00e1rmik\u00e9ppen is a tan\u00e1ri tev\u00e9kenys\u00e9get \u00f6nmagunkban (hivat\u00e1s, munka, stb.) a belefektetett energi\u00e1nak, \u00e9s az adott felel\u0151ss\u00e9geknek is megvannak a hat\u00e1rai. K\u00e9rd\u00e9s, hogy \u00e9szrevessz\u00fck, r\u00e1d\u00f6bben\u00fcnk-e \u00fajakra, keres\u00fcnk-e, vagy pedig a j\u00f3l megszokott m\u00f3don tessz\u00fck azt, ami\u00e9rt fizetnek. B\u00e1r magam m\u00e9g csak a p\u00e1ly\u00e1ra k\u00e9sz\u00fcl\u0151 fiatal tan\u00e1rjel\u00f6lt vagyok minim\u00e1lis tapasztalattal, de mi\u00e9rt ne gondolkodhatn\u00e9k el\u0151re, k\u00e9pzelhetn\u00e9m el azt, amiben \u00e9lni, l\u00e9tezni fogok \u00e9letem tov\u00e1bbi r\u00e9sz\u00e9ben. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg. K\u00e9rd\u00e9sk\u00e9nt el\u0151ttem az lebeg legf\u0151k\u00e9ppen, hogy h\u00e1nyf\u00e9le rendszert k\u00edv\u00e1nok fenntartani \u00e9letemben, milyen szerepekben, \u00e9s milyen m\u00e9rt\u00e9kig k\u00edv\u00e1nok, vagy \u00e9ppen \u00e9rzek k\u00e9sztet\u00e9st r\u00e9szt venni. Egy id\u00e9zet jutott eszembe \"Sz\u00fcletett emberk\u00e9nt, meghalt: Tan\u00e1rk\u00e9nt\" H\u00e1t, ha valamit, akkor ezt bizonyosan szeretn\u00e9m elker\u00fclni. Hogy egy szerepb\u0151l tekintsek \u00e9letem t\u00f6bbi ter\u00fcleteire, \u00e9s hogy ezeket \u00f6sszemossam, illetve jelens\u00e9geit figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyva v\u00e9gezzem tev\u00e9kenys\u00e9gemet. Ha magamra, mint tan\u00e1ri hivat\u00e1st v\u00e1llal\u00f3, egyed\u00fcl\u00e1ll\u00f3, \u00f6n\u00e1ll\u00f3 f\u00e9rfi emberre tekintek, akkor valamilyen form\u00e1ban ezt el is v\u00e1rom -tal\u00e1n tudattalanul is- a tan\u00edtv\u00e1nyaimt\u00f3l. Megint m\u00e1s lehet a helyzet, a fel\u00e1ll\u00e1s csal\u00e1dos emberk\u00e9nt. A tan\u00e1ri szakm\u00e1ban megjelen\u0151 seg\u00edt\u0151i szerep pedig sokkal ink\u00e1bb nyilv\u00e1nul meg szerintem abban, hogy \u00fagy v\u00e9gzem majd munk\u00e1mat, hogy -a kell\u0151, \u00e9s a v\u00e9gzett munka meger\u0151s\u00edt\u0151 eredm\u00e9nyein k\u00edv\u00fcl- akikekkel foglalkozom, azokat mentes\u00edtem szem\u00e9lyes amb\u00edci\u00f3im plusz terhe al\u00f3l. Egysz\u00f3val: nem b\u00fajok a k\u00f6vetelm\u00e9ny, \u00e9s a k\u00f6vetkezetess\u00e9g \u00e1lc\u00e1ja m\u00f6g\u00e9, hogy \u00f6nmagam tehets\u00e9g\u00e9t, kompetens mivolt\u00e1t folytonosan visszaigazolva hajcs\u00e1r m\u00f3dj\u00e1ra ostorozzak. Igen, bevallottan sajnos szem\u00e9lyes tapasztalataim miatt is gondolkodom k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen sokat ezen, mert \u00fagy gondolom, volt olyan tan\u00e1rom, aki ek\u00e9ppen viszonyult tev\u00e9kenys\u00e9g\u00e9hez, \u00e9s hozz\u00e1m is. Nem szeretn\u00e9k azonban abba a -szerintem- hib\u00e1ba esni, hogy csak az\u00e9rt, mert engem valami nagyon rossz tapasztalattal l\u00e1tott el, \u00e9s hagyott maradand\u00f3 nyomot is, csak az\u00e9rt annak pontosan az ellenkez\u0151j\u00e9t tegyem, hogy \"\u00c9n j\u00f3 legyek\". Viszont mindenemet beleadva pedig fel\u0151r\u00f6lhetem saj\u00e1t energi\u00e1imat is \u00fagy \u00e9rzem. M\u00e1r el\u0151re. Nyilv\u00e1n. Most \u00fagy gondolom, hogy \u00f6nmagam lehet\u0151 legkiegyens\u00falyozottabb m\u0171k\u00f6d\u00e9se az, ami majdani tan\u00edtv\u00e1nyaimnak, \u00e9s magamnak is a legjobbat tehetem. Van nyilv\u00e1nval\u00f3an bizonyos m\u00e9rt\u00e9k\u0171 szem\u00e9lyess\u00e9gnek a tan\u00e1r-di\u00e1k viszonyban, de mint leend\u0151 minta is egyben k\u00f6teles vagyok megh\u00fazni a hat\u00e1raimat, \u00e9s puszt\u00e1n befogad\u00f3k\u00e9nt jelen lenni. Cs\u00fany\u00e1n sz\u00f3lva: Oldja meg mindenki a saj\u00e1t probl\u00e9m\u00e1j\u00e1t. \u00c9n is azon vagyok magamban, hogy a saj\u00e1tjaimb\u00f3l min\u00e9l kevesebb \"cs\u00fasszon\" \u00e1t, vagy adott esetben pillanatnyi alkalmatlans\u00e1gom a n\u00f6vend\u00e9ken csattanjon majd. Nem k\u00f6nny\u0171 feladat. Az legyen j\u00f3, amit az \u00f3r\u00e1n, \u00e9s ahogyan tesz\u00fcnk. Az \u00f6nmagammal v\u00e9gzett munk\u00e1nak c\u00e9lja pedig a teljes \u00e9let fel\u00e9 val\u00f3 t\u00f6rekv\u00e9s, folyamatos megismer\u00e9s, bels\u0151 \u00e1talakul\u00e1s, fejl\u0151d\u00e9s.<\/p>","type":"rich"}