Szerintem az élet, vagy mondjuk “isten” mindig igazságos. Ha valamiért mégsem tűnne annak, akkor azt hiszem érdemes körülnézni a saját házam táján, és megkeresni mindazt, amit kaptam. Ami csak úgy “van”. És ami számomra csak úgy “természetes” “egyértelmű”. Kellemetlen feladat, de úgy vélem, ilyenkor mindig el kell azon is gondolkodnom, hogy vajon hány helyről, mit, és hogyan vettem már el bele sem gondolva abba mit teszek, vagy éppen gátlástalanul “csak úgy” “mert nekem ez jár”. Ugye? Így mindjárt nem is olyan egyszerű a dolog. Ha szükség úgy hozza kérni, és megalázkodni sokkal nehezebb, mint dafke megszerezni saját magamnak valamit -akár tűzön-vízen keresztül- csak azért, hogy elmondhassam: Én tettem. Így semmi, de semmi értelme, mert ha a cél szentesíti az eszközt, igazságtalan leszek, és az ellen vétek, amiért épp harcolni készülök.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: