Szerintem hinni egyedül csak a létben szabad. Ez maga az értelem. Mérhetetlenül veszélyes vízre tévedek, ha a hitem az életem jelenségeit, a belső indíttatásaimat, gátlásaimat, majd az ezekből kialakult egyveleget teljesen lefedi, mert pont azt a külső rendezőt zárja ki belőle, akire valahol oly’ nagyon szükségem van. Úgy vélem a lét még nem élet. Szerveződik az engem körülvevő világ, s a magam benső tartalmai által. De biztos, hogy engem vesz körül a világ, s mások? Nem magam vagyok inkább benne a világban? A hit nem lehet bizonyosság az életemben, mert az látszatra kiszámíthatóságot visz bele, ami pedig súlyos tévedések, és zsákutcák sötétje felé terel engem. Onnét vissza találni…De ki tudja. Lehet, hogy erre is szükségem van.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: