Nehéz, sőt, néha kifejezetten elkeserítő dolog az, hogy azért, mert felismertem valamit, attól még nem tudtam meg azáltal semmi biztosat, s nem került egyetlen egy puzzle darab sem a helyére. Mert a végtelenben nincsen semminek sem helye, csak adott pontból kiindulva tudok felfedezni engem körülvevő meghatározó tényezőket, viszonyrendszereket. Viszont ha van kiindulópontom, -már pedig az az én esetemben adott, mert ember vagyok, és saját magamból indulok ki alapjában véve- az szükségszerűen téves következtetéshez vezet. Ebben kell megtanulnom élni, lavírozni olyasmik elől amik már az élet ellen dolgoznak.