“Szeretlek”

Rájöttem, hogy nem akkor vigyázok valakire, ha megmondom neki mi a jó, amit tegyen, és mi a rossz, amit ne tegyen, majd egyébként mindent elkövetek, hogy Ő, és önmagam előtt megálljon a véleményem igazának látszata, alig várva az alkalmat hogy számat elhagyhassa: “Ugye? Én megmondtam!” Ez legnagyobb hazugságaim egyike a szeretet nevében. Játszma. Megóvni az árnyékomtól kell a másikat azáltal, hogy tisztába kerülök létezésével, és teljes személyiségem indítékaiból megnyilatkozó szavaim, tetteim súlyával: kezeim, és mondataim nem csak simogatni, ölelni, hanem ütni és fojtani is képesek.